ÖkoTudatos - TiniDili

Szülői értekezlet. A tanítónéni a közösség erősítéséről beszél, mint tanulandó feladatról ebben a tanévben. Öko iskolába jár a gyerek, s a közösség fontos az öko szemléletben is.

Felmerül, hogy miért nem segítjük azokat a gyerekeket, akiknek a szülei nem tudják kifizetni az osztálykirándulás összegét, hiszen maradt  az osztálypénzből bőven “költőpénz.” Vagy miért kell színházlátogatáskor egy-egy gyereknek az iskolában maradnia, míg a többiek kulturális oktatásban, élményben részesülnek. Miért nem segítünk nekik?

Egy-egy vehemensebb anyuka felszólal, mint ellenvélemény, hogy elég neki a saját három gyereke, nehogy már más helyett is ő fizessen – hangoztatja. – Mert a cigire meg a sörre van pénze annak a másiknak, akkor fizesse csak ki a gyereke színházjegyét.-morogja harciasan, igaza biztos tudatában.

De nem fizeti. El sem jön a szülőire. Nem is tud erről a vitáról.

– De a gyereknek segítenénk, próbálkozik egy-egy beleérzőbb szülő, harcias anyuka mégis tiltakozik, s köti az ebet a karóhoz.

Közösség nevelés – ez a célja a tanítónéninek. De már egy szinttel feljebb is bajok vannak. Hogy tanítsunk nekik összetartást, segítséget a bajban, ha mi magunk sem vagyunk képesek rá?

Szemellenzőt viselünk, csak a magunk baja a baj, a többiek meg le vannak ejtve? Osztályszinten gyakorlatilag kétszáz forinttal fejenként is már segíteni tudunk ezeknek a gyerekeknek, hogy ők is részt vegyenek a csoport közös élményeiben. Mégis, van akinek nem számítanak. Mert az anyja elissza, nehogy má ő fizessen helyette.

S már megint az egészséges énképnél kötöttünk ki. Ennek a gyereknek hogy alakul pozitív énképe, ha az anyja mellett, még a közösség, ahol ideje nagy részét tölti, sem támogatja?

Nem tudhatjuk, mikor alakul úgy az életünk, hogy nehéz helyzetbe kerülünk. S nem esne jól, ha a gyereknek mégis összedobnák a pénzt a közös programra, mert egyszerűen nem tudjuk kifizetni? Nem miattunk, a gyerekért tennék. Mert megbecsült tagja a közösségnek. Számít a többieknek. S hogy érezze, ő is fontos, s ezáltal megtanulja magát pozitívan értékelni. Ez már egy jó lépés az ökotinivé válás felé. De ehhez  a szülők fejében is rendet kéne tenni.

Talán ha a szülők elég környezettudatosak, a gyerekük is azzá válik? Biztos hogy számít az otthoni környezet, hiszen tükrei vagyunk saját gyerekeinknek.

De vajon ennyi lenne csak? Vagy az egészséges énkép már túl bio gondolat?

Vegyük például az együtt alvást a gyerekekkel. Induljunk megint a babakortól.

Van aki képes éjszaka felkelni, s átszaladgálni a másik szobába, ha a baba kettőt nyikkan. S van aki, egyszerűen maga mellé fekteti, s ha felébred, megeteti, aztán alszanak békésen tovább.
Akik ellenzik a gyerekkel való együtt alvást, ferde szemmel nézik azokat, akiknek még négy-öt évesen is “előfordul” a gyerek az ágyukban.

A “bölcs öregek”, a nagymenő rutinrókák, pedig azt állítják, hogy 16 évesen már csak nem alszik a szüleivel a csemete. És igazuk van, akárki akármit gondol, mert egyszer csak eljön az a pont, hogy kipróbálja a külön alvást, aztán egyre gyakrabban költözik át a saját kis kuckójába. Vagy, rosszabb esetben, könnyebben fogadja el, hogy mennie kell.
Mindez fontos része az egészséges énkép kialakulásának, lépések, amelyek elvezetnek az öko tudatos tinik lényeglátó világához.

Mert ugye ki ne akarna egészséges lelkű gyereket nevelni?

Hiszen az önbecsülés kialakítása alapvető a gyermek lelki fejlődésének útján, mert az a tini, aki tisztában van saját értékeivel, s nem becsüli alá magát, sokkal inkább foglalkozik a környezetével, minthogy magát gyötörje belül. Mivel belül rendben van, kívül is rendet akar látni, s észreveszi a változtatni valókat. Vagyis, tudatos és nyitott. Lényeglátó.

De ehhez mi  is kellünk felnőttek, hogy valóban ilyen kamaszokat neveljünk a gyerekeinkből.

A gond csak az, ha a szülőnek sincs elég egészséges önbizalma, sérült az énképe, mert ezt tükrözi tovább a gyerekeinek. De ha ezt valaki felismeri, tudatosítja magában, már megtette az első nehéz lépést a változás útján. Mert változni sosem késő. Sehol nincs kőbe vésve, hogy márpedig x évesen ilyen lettem, ilyennek kell maradnom. Ezek inkább csak kifogások, kibúvok, a tudatos belső munka elől. Mert ideje van a változásnak.

Első példa a híres ökotudatos, tini éveit épp csak elhagyó sztár, a Harry Potter által híressé vált Emma Thomson. Jelenleg a nők egyenjogúságáért harcol ENSZ nagykövetként, de mutatott be már környezettudatos ruhákat is, s nagyon fontos neki a környezetvédelem.

Képeket az öko-divatbemutatóról itt találtok.>>

” …— Jegyezzék meg, hogy a fiatalság az ember isteni formá- jába ültetett, Istentől való szeretet-mag. Valóban, a fiatalság az ember isteni természete; a fiatalság a szellemi élet — a gyö- nyörű élet. Ez az egyedüli élő és szeretetteli élet — az örök élet. Az öregség szellemtelen, halálos, csúnya, valószerűtlen. A félelem-, fájdalom- és bánat-szülte gondolatok hozzák létre az öregségnek nevezett csúnyaságot. Az örömteli, szeretetteljes, eszményi gondolatok teremtik a fiatalságnak nevezett szépsé- get. A kor nem más, mint kagylóhéj, mely a létezés kincsét — a fiatalság igazgyöngyét rejti. … “

Baird T Spalding: Mesterek élete és tanítása

Kezdjük az elején: hogyan legyen ökobabánk? Ha azt vesszük, ő alapvetően az. Hiszen ösztönösen azt eszi, ami neki jól esik, lehet az akár egy ízeltlábú is, vagy egyéb hajmeresztő dolog, s hiába tömnénk belé olyan ételt, ami nem ízlik. Mert ő jobban tudja, hogy mi esik jól neki, s ha fejre állunk sem fogja lenyelni, ha egyszer nem ízlik.

Csak egy baj van, ha egyszer megismeri az édesség ízét, persze tisztelet a kivételnek, onnantól máris “elindul a lejtőn”. A csomagolás készítő szakik ezt ki is használják, mert a boltokban, ha a gyerekre bízom a választást édességügyileg, naná, hogy a legdrágábbat fogja választani, anélkül, hogy ismerné már a számokat. Hiszen az annyira kelleti magát, hogy egy kicsi gyermek rögtön kiszúrja.
Azt mondják, aki kevesebb édességet kap, nem lesz édesszájú. Ez is hol igaz, hol nem, mert az édesség a lelket is nyugtatja, s van amikor csak azért hiányzik, mert valami másból is kevesebbet kap az a gyermek.
De térjünk vissza a tini kérdésre. Tehát az édességet is kedvelő öko gyerekünk találkozik mindenféle kézműves, természetes anyagokat használó foglalkozásokkal, jobb esetben az iskolában, óvodában, rendezvényeken. Ő lelkes, hiszen minden érdekli még, s örül, ha alkothat, s ezért meg is dícsérik, művét megcsodálják.
Aztán, ahogy kamaszodni kezd, a kézműves dolgok hátrébb szorulnak, s a vélemény, a részletekben rejlő ördög, kezdi foglalkoztatni, még ha állítja is, hogy őt aztán legkevésbé sem érdekli, hogy ki mit gondol róla. S meg is érkeztünk a szembeforduláshoz, útkeresésének kritikus pontjához, mikor tudatosan elkezdi építeni saját személyiségét, s ez már az öltözködésében is megnyilvánul, egyre nagyobb teret hódít. Persze vannak a békésen lázadók is, látszólag jó gyerekek, de minden pohár egyszercsak megtelik, amíg ki nem alakul lényükben a teljes egyensúly.

Ökotudatosan?

Minden ami természetes, lehet öko is. Tehát egy természetesen viselkedő tini, egyben öko is. Ha ezt tudatosan teszi nyilvánosan, s van hozzá önbizalma is, valószínű jófejnek tartják nagyobb közösségekben is, s a visszahúzódóbb kortársai felnéznek rá.

De ne felejtsük el, hogy jelenlegi természetes közegünk, létezésünk segítője a Föld, amelyre vigyáznunk kell. Alap dolog, hogy a szemetet a kukába dobjuk, s nem az árokba. S ha nem is sikerül mindig szelektíven szétválogatni, legalább belegondolni tudjunk, hogy hova is kerül, s vajon mi lenne a megoldás, hogy ezek a tárgyak, hasznosak legyenek, s ne a szeméttelepeket gyarapítsák csak.

Mert az öko tudatosság része, hogy foglalkozik a környezetével a benne élő, vigyáz rá, s akár még a rezgésszintjét is emeli, ha nyitott erre a fajta tudatosságra is.

Kicsit körülnéztem a neten, hogy mit ír a roppant ökotudatos tinikről, de nem találtam túl sok infót.

Volt szó ökotudatos táskákról, meg hogy hogyan alakítsuk tini gyermekünk szobáját, ha már a lego csak porosodik a dobozban, a mesefigurás tapéta meg a ciki kategóriába sorolható a “trendi” barátnők előtt. Ha részletesebben érdekel a szoba átalakítás, olvasd el itt.

Találtam egy cikket a megelőzésről, hogy biztosan öko legyen a bébi, ha egyszer majd a tiniség küszöbére lép, kilenc pontban összefoglalva itt.

De még mindig nem találtam meg a lényeget.

Mert szerintem egy gyermekkel vele születik a természet tisztelete és szeretete, s mi nagykorúak, olykor ezt elrontani tudjuk, s nem mindig jól tanítani. Mert ki ad nekik pl. gyümölcs helyett édességet, ha megkívánja az a drága csöppség a hiper, szupermarket ABC-ben, ha nem mi felnőttek?  De persze ez csak egy példa a sok közül. Én is szülő vagyok, s ebbe a csapdába már én is bele sétáltam, s nagyon nehéz kikerülni belőle.

De tény, hogy a gyerekek nyitottak az új információkra, s ha egyenrangú partnerként kezelve őket, elmagyarázzuk a miérteket, rávezetjük őket, lesz, amit elfogadnak belőle.

De kamaszoknak példát mutatni szülőként…hát nem tudom.

Mert mutert utánozni? Na ne má’  Tök ciki.