Kezdjük az elején: hogyan legyen ökobabánk? Ha azt vesszük, ő alapvetően az. Hiszen ösztönösen azt eszi, ami neki jól esik, lehet az akár egy ízeltlábú is, vagy egyéb hajmeresztő dolog, s hiába tömnénk belé olyan ételt, ami nem ízlik. Mert ő jobban tudja, hogy mi esik jól neki, s ha fejre állunk sem fogja lenyelni, ha egyszer nem ízlik.
Csak egy baj van, ha egyszer megismeri az édesség ízét, persze tisztelet a kivételnek, onnantól máris “elindul a lejtőn”. A csomagolás készítő szakik ezt ki is használják, mert a boltokban, ha a gyerekre bízom a választást édességügyileg, naná, hogy a legdrágábbat fogja választani, anélkül, hogy ismerné már a számokat. Hiszen az annyira kelleti magát, hogy egy kicsi gyermek rögtön kiszúrja.
Azt mondják, aki kevesebb édességet kap, nem lesz édesszájú. Ez is hol igaz, hol nem, mert az édesség a lelket is nyugtatja, s van amikor csak azért hiányzik, mert valami másból is kevesebbet kap az a gyermek.
De térjünk vissza a tini kérdésre. Tehát az édességet is kedvelő öko gyerekünk találkozik mindenféle kézműves, természetes anyagokat használó foglalkozásokkal, jobb esetben az iskolában, óvodában, rendezvényeken. Ő lelkes, hiszen minden érdekli még, s örül, ha alkothat, s ezért meg is dícsérik, művét megcsodálják.
Aztán, ahogy kamaszodni kezd, a kézműves dolgok hátrébb szorulnak, s a vélemény, a részletekben rejlő ördög, kezdi foglalkoztatni, még ha állítja is, hogy őt aztán legkevésbé sem érdekli, hogy ki mit gondol róla. S meg is érkeztünk a szembeforduláshoz, útkeresésének kritikus pontjához, mikor tudatosan elkezdi építeni saját személyiségét, s ez már az öltözködésében is megnyilvánul, egyre nagyobb teret hódít. Persze vannak a békésen lázadók is, látszólag jó gyerekek, de minden pohár egyszercsak megtelik, amíg ki nem alakul lényükben a teljes egyensúly.
Ökotudatosan?
Minden ami természetes, lehet öko is. Tehát egy természetesen viselkedő tini, egyben öko is. Ha ezt tudatosan teszi nyilvánosan, s van hozzá önbizalma is, valószínű jófejnek tartják nagyobb közösségekben is, s a visszahúzódóbb kortársai felnéznek rá.
De ne felejtsük el, hogy jelenlegi természetes közegünk, létezésünk segítője a Föld, amelyre vigyáznunk kell. Alap dolog, hogy a szemetet a kukába dobjuk, s nem az árokba. S ha nem is sikerül mindig szelektíven szétválogatni, legalább belegondolni tudjunk, hogy hova is kerül, s vajon mi lenne a megoldás, hogy ezek a tárgyak, hasznosak legyenek, s ne a szeméttelepeket gyarapítsák csak.
Mert az öko tudatosság része, hogy foglalkozik a környezetével a benne élő, vigyáz rá, s akár még a rezgésszintjét is emeli, ha nyitott erre a fajta tudatosságra is.
