ÖkoTudatos - TiniDili

Pénzről szülőknek

Szülői értekezlet. A tanítónéni a közösség erősítéséről beszél, mint tanulandó feladatról ebben a tanévben. Öko iskolába jár a gyerek, s a közösség fontos az öko szemléletben is.

Felmerül, hogy miért nem segítjük azokat a gyerekeket, akiknek a szülei nem tudják kifizetni az osztálykirándulás összegét, hiszen maradt  az osztálypénzből bőven “költőpénz.” Vagy miért kell színházlátogatáskor egy-egy gyereknek az iskolában maradnia, míg a többiek kulturális oktatásban, élményben részesülnek. Miért nem segítünk nekik?

Egy-egy vehemensebb anyuka felszólal, mint ellenvélemény, hogy elég neki a saját három gyereke, nehogy már más helyett is ő fizessen – hangoztatja. – Mert a cigire meg a sörre van pénze annak a másiknak, akkor fizesse csak ki a gyereke színházjegyét.-morogja harciasan, igaza biztos tudatában.

De nem fizeti. El sem jön a szülőire. Nem is tud erről a vitáról.

– De a gyereknek segítenénk, próbálkozik egy-egy beleérzőbb szülő, harcias anyuka mégis tiltakozik, s köti az ebet a karóhoz.

Közösség nevelés – ez a célja a tanítónéninek. De már egy szinttel feljebb is bajok vannak. Hogy tanítsunk nekik összetartást, segítséget a bajban, ha mi magunk sem vagyunk képesek rá?

Szemellenzőt viselünk, csak a magunk baja a baj, a többiek meg le vannak ejtve? Osztályszinten gyakorlatilag kétszáz forinttal fejenként is már segíteni tudunk ezeknek a gyerekeknek, hogy ők is részt vegyenek a csoport közös élményeiben. Mégis, van akinek nem számítanak. Mert az anyja elissza, nehogy má ő fizessen helyette.

S már megint az egészséges énképnél kötöttünk ki. Ennek a gyereknek hogy alakul pozitív énképe, ha az anyja mellett, még a közösség, ahol ideje nagy részét tölti, sem támogatja?

Nem tudhatjuk, mikor alakul úgy az életünk, hogy nehéz helyzetbe kerülünk. S nem esne jól, ha a gyereknek mégis összedobnák a pénzt a közös programra, mert egyszerűen nem tudjuk kifizetni? Nem miattunk, a gyerekért tennék. Mert megbecsült tagja a közösségnek. Számít a többieknek. S hogy érezze, ő is fontos, s ezáltal megtanulja magát pozitívan értékelni. Ez már egy jó lépés az ökotinivé válás felé. De ehhez  a szülők fejében is rendet kéne tenni.

Egészséges énkép – Hajrá Ökotinik!

Talán ha a szülők elég környezettudatosak, a gyerekük is azzá válik? Biztos hogy számít az otthoni környezet, hiszen tükrei vagyunk saját gyerekeinknek.

De vajon ennyi lenne csak? Vagy az egészséges énkép már túl bio gondolat?

Vegyük például az együtt alvást a gyerekekkel. Induljunk megint a babakortól.

Van aki képes éjszaka felkelni, s átszaladgálni a másik szobába, ha a baba kettőt nyikkan. S van aki, egyszerűen maga mellé fekteti, s ha felébred, megeteti, aztán alszanak békésen tovább.
Akik ellenzik a gyerekkel való együtt alvást, ferde szemmel nézik azokat, akiknek még négy-öt évesen is “előfordul” a gyerek az ágyukban.

A “bölcs öregek”, a nagymenő rutinrókák, pedig azt állítják, hogy 16 évesen már csak nem alszik a szüleivel a csemete. És igazuk van, akárki akármit gondol, mert egyszer csak eljön az a pont, hogy kipróbálja a külön alvást, aztán egyre gyakrabban költözik át a saját kis kuckójába. Vagy, rosszabb esetben, könnyebben fogadja el, hogy mennie kell.
Mindez fontos része az egészséges énkép kialakulásának, lépések, amelyek elvezetnek az öko tudatos tinik lényeglátó világához.

Mert ugye ki ne akarna egészséges lelkű gyereket nevelni?

Hiszen az önbecsülés kialakítása alapvető a gyermek lelki fejlődésének útján, mert az a tini, aki tisztában van saját értékeivel, s nem becsüli alá magát, sokkal inkább foglalkozik a környezetével, minthogy magát gyötörje belül. Mivel belül rendben van, kívül is rendet akar látni, s észreveszi a változtatni valókat. Vagyis, tudatos és nyitott. Lényeglátó.

De ehhez mi  is kellünk felnőttek, hogy valóban ilyen kamaszokat neveljünk a gyerekeinkből.

A gond csak az, ha a szülőnek sincs elég egészséges önbizalma, sérült az énképe, mert ezt tükrözi tovább a gyerekeinek. De ha ezt valaki felismeri, tudatosítja magában, már megtette az első nehéz lépést a változás útján. Mert változni sosem késő. Sehol nincs kőbe vésve, hogy márpedig x évesen ilyen lettem, ilyennek kell maradnom. Ezek inkább csak kifogások, kibúvok, a tudatos belső munka elől. Mert ideje van a változásnak.

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!